Aki nem imádja a 80-as éveket, az egy ostoba fajankó. Gázos tupír hajakkal, rózsaszín fitnesz cuccokban flangáló csajok, baseball kabátos, répa farmeres, fehér tornacipős menő csávók, nagymama által készített barna kockás szvetterekben nyomuló lúzerek, szintipopp, térdzokni, trash metál, és a horrorfilm gyártás aranykora. Ezeket a dolgokat csak szeretni lehet. És aki szereti ezeket, az szereti a Night Of The Creeps-et is. Ez az évtized a műfaj minden ágában nagyon erős volt, ekkor készültek a leghangulatosabb, a legfélelmetesebb, és a legmókásabb horrorok egyaránt. A Creeps az utóbbi kategóriába tartozik, ugyanis ez egy elképesztően szórakoztató horror/vígjáték, kevéske, de jófajta gore-al és jobbnál jobb dumákkal. A filmet Fred Dekker rendezte, aki egy évvel később elkészített egy szintén szórakoztató családi-horror-vígjátékot, Monster Squad címmel, majd néhány évvel később a hiper-ócska Robocop 3-at, ám azóta nem erőlködik a filmezéssel. Így tehát nyugodt szívvel ki lehet jelenti, hogy a Creeps a legjobb filmje, de én azt mondom már ezért bőven megérte megszületnie.

A film első jelenetében egy alien menekül társai elől egy űrhajóban, mert ellopott valamiféle kísérleti anyagot, ami nem juthatna ki a hajóról, de ez mégis megtörténik. Ekkor 1959-ben járunk, ami filmtörténeti szempontból ismét csak egy mérföldkő, hiszen ebben az évben készült a Plan 9 From Outer Space, amit a film során többször meg is idéznek. Nos, az akkori trendnek megfelelően a legtipikusabb szereplőkkel, és helyzettel találkozhatunk ezek után. Menő focista csávó (akit természetesen Johnny-nak hívnak, mint minden menő focista csávót), és platinaszőke Marylin klón csaja ülnek a dombtetőn egy kabrióban, és nézik a csillagokat. Ekkor becsapódik a cucc amit a gonosz alien kidobott az űrhajóból, és Johnny rögtön beizgul ettől. Fel is kerekedik a csajszi sopánkodása ellenére, hogy megvizsgálja mi zuhant le. A picsuszt természetesen otthagyja a kocsiban éjszaka, egyedül a kihalt úton, mert úgy gondolja, biztos meg tudja védeni magát, például ha rá támad egy őrült baltás gyilkos. Johnny sajnos tévedett, ráadásul ő is pórul jár, mert a lezuhant cuccból valami remegő, röpködő, csúszkáló szardarab ugrik a szájába. Mi pedig ezek után az időben ugrunk egyet, egyenesen 86′-ba, egy csomó vadul mulatozó diák közé, ahol megismerjük hőseinket, két atomlúzer nyomorékot. Az egyikük valóban mozgás korlátozott picikét, de folyamatosan pofázik meg viccelődik, míg a másik ugyan a szó szoros értelmében nem nyomorék, viszont eléggé hasonlít a film elején látott ufókra, ráadásul egy aggodalmaskodó balfasz is. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a suli legjobb nője talán ugyanúgy belé fog habarodni 10 méterről 3 másodperc alatt, mint ő belé. Anti hőseink kitalálják, hogy belépnek a legmenőbb diákszövetségbe, és akkor tutira övé lesz a csaj. Ez azonban nem annyira egyszerű, tenni is kell érte valamit. Hogy bizonyítsák rátermettségüket, el kell lopniuk egy hullát az egyetemi laborból, majd a csajkolesz lépcsőjére helyezni azt, a tréfa kedvéért. Be is lógnak a laborba, ahol találnak egy hibernált hullát. Ez bizony régi ismerősünk Johnny, és mi ekkor már a srácokkal ellentétben sejtjük, hogy nem kéne őt zargatni, mert az a kaki amit benyelt annak idején, biztos nem egy vitamin kapszula volt. ők viszont semmit nem tudnak a fekália és Johnny kapcsolatáról, így jól felébresztik őt, majd összeszarják magukat, és elrohannak a helyszínről. Miután Johnny szájba lövi az egyik dokit egy kakidarabbal, távozik a helyszínről, és meglátogatja Cynthiát (főhősünk álmainak nőjét), aki ugyanott lakik, mint a régi szerelme, akit a bevezetőben otthagyott ismerkedni Baltás Palival. Meglepő módon magától szétrobban a feje, és sok sok kaki jön ki belőle. Akinek ezek a cuccok a szájába kerülnek, az hamarosan vérszomjas zombi lesz, legyen az kutya, macska, vagy a fél város. Szerencsére jó sokan be is nyelik, úgyhogy indulhat a móka, ami alatt előkerül többek között egy lángszóró, egy fűnyíró, egy shotgun, a régóta halott baltás haverunk, és egy giga laza nyomozó, aki eltol párat a horror történelem leglazább dumáiból. Legyen ennyi elég a történetből, van benne néhány meglepetés, csavar, nem várt kapcsolat stb., amik mondjuk kiszámíthatóbbak nem is nagyon lehetnének, de azért nem lövöm le őket.

Ez a film a 80-as évek esszenciája. Annyira tipikus benne minden, hogy csak imádni lehet. Egy igazi klasszikus B horror/paródia, utolérhetetlen, és utánozhatatlan hangulattal, bájjal. Annak idején, egymás után kétszer néztük meg a cimborákkal, annyira bejött elsőre. Sok ilyen régi kedvencet nem jó visszanézni 20 év után, mert rengetegszer meglátszik az idő vasfoga, és sokszor nem értjük mit is szerettünk anno egy-egy filmben annyira. Na ez nem ilyen. Most is ugyanolyan jól szórakoztam rajta mint régen, sőt egy csomó utalást, poént akkor még nem is értettem. Van egy raklap mókás kikacsintás, például a már említett Plan 9-al kapcsolatban, vagy az, hogy az összes szereplő nagy horror rendezők után kapta a nevét. Itt van mindenki: Cronenberg, Romero, Raimi, Hooper, Cameron, Landis. A színészek közül nem brillírozik mindenki felülmúlhatatlanul, de például Tom Atkins (akit mindannyian ismerünk olyan filmekből, mint a Köd, a Menekülés New Yorkból, a Creepshow, a Maniac Cop, vagy a Bruiser) alakítása a nyomozó szerepében hatalmas. A lényeg, hogy aki szereti a 80-as évek vicces horrorjait, mint pl. a Return Of The Living Dead, vagy a Night Of The Comet, az semmiképp ne hagyja ki ezt sem. Baromi jó mulatság ez a film, na. 86 egy nagyon jó év volt. Master Of Puppets, Reign In Blood, Aliens, Night Of The Creeps…

értékelés: 9/10

GORE Bachov