Ugyan a trashfilmek terén a többi harvesteres kolléga nálam nagyobb tapasztalattal rendelkezik, fájna a szívem, ha erről a filmről nem én írnék először hőn szeretett oldalunkon. A szemem elé került mozgókép megtekintése után ugyanis furcsa érzés kerített hatalmába. Valamiféle megmagyarázhatatlan nosztalgikus hangulat vett erőt rajtam. Bár jómagam a Terminátor elkészültének évében láttam meg a napvilágot, és filmes élményeim nagy része is ehhez és az azt követő évtizedhez kapcsolódik, a Death Race 2000 kapcsán erős vágyakozás támadt bennem a 70-es évek független filmes termésének felfedezése iránt. Ez a Roger Corman produceri közreműködésével készült 1975-ös film varázslatos 80 percben részesíti a hasonló gyöngyszemek utáni keresgélésben megfáradt és véreres szemű filmbuzikat, de szerintem bárki mást is. Akkor lássuk is, hogy mitől döglik a gyalogos!

A közeli jövőben járunk, egy olyan Egyesült Államokban (itt: Egyesült Provinciák néven), ahol egy az államokat átszelő sportesemény szedi áldozatait – a derék amerikai honpolgárok örömujjongása közepette. Ez a sport a (hát, mondjuk…) Halálos Futam elnevezést kapta. Elképzelhető, hogy a Carmageddon nevű játék alapötlete is innen származik, mivel itt is a járókelők elütögetése után kapnak pontot versenyzőink (a járókeretes öreg nénik és a babakocsit tologatók különösen rossz helyzetben vannak a szabályokat elnézve). Mindenféle spéci eszközökkel felszerelt járgányok indulnak a versenyen a nép szórakoztatására, amit maga az Elnök rendelt el amolyan népbutító jelleggel, amíg ő vígan diktátorkodik a fotelpatkány többséget a zsebében tartva. Persze minden rendszerben megtalálható az a réteg, amely szeret a széllel szembe pisálni, így nem meglepő módon pár idióta egy idős hölgy (!) vezetésével ellenállásba szerveződik, hogy véget vessen az inhumánus mulatságnak és a nagyvezír uralmának. Egyik „ügynökük” beépült a sztárként ünnepelt autóversenyzők világába, de nem lövöm le, hogy melyikük oldalán tölti be a navigátori posztot a hölgyemény, mert az annyira nyilvánvaló, hogy csak na. Annyit megsúgok, hogy az a csaj lesz az, akinek a láttán a leginkább magához nyúlna az ember, mert erről ismerkszik meg a jó ügynök ugyebár. Ja, és hogy kik ezek az autóversenyzők? A legfontosabb figura az abszolút sztárként ünnepelt többszörös bajnok, akinek S/M versenyszerkója a Sötét Lovag (gyengébbek kedvéért: Batman) és Darth Vader gúnyájának hibrideként írható le a legszemléletesebben, a vérprofi Frankenstein (őt alakítja David „Kung-fu” Carradine). Elvileg azért fedi ez a ruha, mivel a versenyzés hosszú évei maradandó nyomokat hagytak rajta. Szóval, innen jön az ártatlan becenév. Kár, hogy ugye Frankenstein nem az a csúnya bácsi, akit mindenféle testrészekből varrtak össze és szereti terrorizálni a népeket, hanem maga a szörny alkotója, de ez meg kit zavar.

Sylvester Stallone alakítja az örök másodhegedűst, Frankenstein legnagyobb riválisát, Machine Gun Joe-t. Mindenféle piszkos trükköt képes bevetni a győzelem érdekében, de emellett is csak egy idióta marad: Stallone már ebben a filmjében bemutathatta komikusi képességeinek legjavát. Egy szó, mint száz másik, nem csak verekedni meg rambózni tud az öreg. Illetve ütni azt tud itt is: az egyik jelenetben akkorát behúzott az egyik nőnek, hogy csak pislogni tudtam a meglepetéstől. Mellettük akad még pár versenyző, bár ők inkább csak az érdekes felszerelésükkel (náci horogkeresztek) meg a pucérkodós jeleneteknél fognak szemet szúrni. Egyszóval igazi 70-es évekbeli produkcióval állunk szembe. Na, még egy kicsit a sztoriról. Szóval elkezdik szabotálni az eseményt a szenzációhajhász média legnagyobb örömére. Itt nagyon süt a társadalomkritika, talán a legviccesebb momentumai a filmnek azok a jelenetek, amelyekben a műsorvezetők igyekeznek eladni a befutó híreket. Már amennyiben képesek vagyunk a sok komolytalanság mögött felfedezni valami többet a szimpla szórakoztatásnál. A szíve mélyén nem is annyira negatív érzületű Frankenstein és bájos segítőtársa szexuálisan egymásba bonyolódnak, persze arra már biztosan rájöttetek, hogy miért. Kiderül sok érdekes dolog, elütnek közben jó pár embert, hahotázunk sokat és sírunk a nevetéstől, vagy éppen a tudattól, hogy manapság kevés ennyire hangulatos és szórakoztató agymenés kerül ki a filmkészítők kezei közül.

A Death Race 2000-t nyilván nem fogja leadni egyik nagy kereskedelmi csatorna sem, erre nem is érdemes várni (bár titkon bízok abban, hogy egyszer majd „honosítja” az a csatorna, amelyik rendszeresen leadja a Gyilkos paradicsomokat). Ennek a filmnek érdemes utánajárni, márcsak azon egyszerű okból kifolyólag is, mivel rendkívül szórakoztató és humoros egy alkotás. Nem elhanyagolandó az sem, hogy két ekkora húzónevet egy ilyen filmben látni olyan élmény, mintha Maron Brandót figyelné az ember fél kézzel elvégzendő zombiírtás közepette, amit sajnos ő nem tett meg; ez a fajta szerepkör ugyanis egy másik nagy színészóriás nem mindennapi képességei után kiáltott. Szóljatok rám, elkalandoztam, na. Többet nem is tépem a szám, ezt a filmet meg kell néznetek! Elvégre hol máshol hallhat az ember ilyen sorokat: (Miután elgázolta egyik versenytársa navigátorát.) Matilda, a hun: Miért mit várt a csaj? A navigátora a földön fekszik, természetes, hogy valaki csak úgy áthajt rajta.

értékelés: 9/10

Yakuza