“1963-ban Alfred Hitchcock Madarak címmel filmet készített gyilkolászó szárnyas fenevadakról. Az emberek nevettek rajta… 1975 őszént 7 millió fekete madár szállta meg a Kentucky állambeli Hopkinsville várost, ellenállva minden emberi erőfeszítésnek, amely a kiűzésükre irányult. Most már senki sem nevet.”
Ezen sorokkal indul az 1978-as keltezésű Attack Of The Killer Tomatoes, a trash-filmek ősatyja, az első mozi amely “direkt” szarnak készült. A megjósolt paradicsom-invázió ugyan még várat magára, a mai génmanipulált világban viszont már egyre aktuálisabbá válik a fenyegetés: lassan már tényleg a paradicsomokban sem bízhatunk!!! De sebaj, mert hála pár San Diegoi balfasznak, 4 film áll rendelkezésünkre, hogy ellessünk pár pradicsomok ellen bevethető harctechnikát, és emellett persze mulathatunk is egy jót mindegyik epizódon. Lássuk akkor a klasszikus első részt:

1978, San Diego, furcsa halálesetek tömkelege, a gyilkos ismeretlen. Az elkövető nem emberi lény… De akkor vajon kik követték el eme borzalmas bűntényeket? Alienek? Kanadaiak? NEM!! PARADICSOMOK!! Méghozzá a gyilkos fajtából! Ezek az ártatlannak tűnő, de igazából velejéig gonosz teremtmények valahogy életre keltek, és embereket öldösnek. A rendőrség tehetetlen a veszélyes lényekkel szemben, ideje hát hívni a segítséget: az amerikai hadsereg titkos elitosztagát, a Mason Dixon vezette FIA-t. Az 5 fős szuperkommandó tagjai: Gretta, a szteroidokkal telepumpált német úszónő (sajnos őt elég hamar kinyiffantják a gyilkos paradicsomok), Greg Colburn, a mélyvízi specialista, aki sohasem válik meg búvárfelszerelésétől (még a szárazföldön is abban flangál), a néger Sam Smith, az álcázás nagymestere (aki hol szőke bombázónak, hol Adolf Hitlernek öltözik be, majd végül paradicsomnak álcázva magát beépül az ellenség soraiba), Wilbur Finletter, az ex-katona, ő a kardforgatás tudományát űzi “magasfokon” (az egész film alatt egy ejtőernyővel a hátán rohangászik), és persze a főnök Mason Dixon, aki egy töpszli balfasz. Az akciócsoport a gyilkos zöldségek nyomába ered (egy riporternővel karöltve), a nyers erő azonban nem segít…hőseink azonban felfedezik hogy az aktuális number one slágertől, a “Puberty Love”-tól a paradicsomok teljesen bekattannak, úgyhogy az ennek hatására összezavarodott és behüylült paradicsomokat a nép, Finletter vezetésével ELTAPOSSA!! Az utolsó képkockákon azonban egy répa bújik elő a földből…talán egy újabb gyilkos zöldséginvázió van készülőben???

Ez a kedvenc filmem, szóval nem igazán tudok semmi negatívumot írni róla. Persze senki ne keressen az Attack of the Killer Tomatoes-ban gore jeleneteket, vagy hasonlót, ez egy vígjáték, és mint olyan, kurvajó, illetve kurvaszar (mivel ez egy igazi hamisítatlan kult-trash film, nem akarom “le-józni”), és egy unalmas perc nincs benne. Direkt bennhagyott bakik, őrült nagy balfaszkodások, na meg a paradicsomok se kutyák, ahogy gurulnak ide-oda, az emberek meg szaladnak előlük. (A Cápa c. film egy jelenetét is kiparodizálták, csak itt a tengeri ragadozó helyett paradicsomok marcangolják az embereket:)) A “Puberty Love” is megér egy misét, szerintem ettől a daltól minden jóérzésű ember okádik egy nagyot (vagy kettőt). Az se rossz amikor véletlenszerűen, egy nem várt pillanatban egyszercsak előadnak a színészek egy érzelmes musical-jelenetet, meg még rengeteg poén van amiket nem akarok itt leírkálni mert látni kell, úgy a jó!

10 évvel az Attack megjelenése után elkészítették a 2. részt, a Return of the Killer Tomatoes-t, amelyet nálunk is vetített a film+ talán, a rák tudja, mindenesetre az már valszeg nagyobb siker volt mint az első rész, mert a Return után megjelentek különféle Killer Tomaoes cuccok, mint pl. pólók, játékfigurák, illetve még a Nintendo öreg 8 bites konzoljára (NES) is készült egy “Attack of the Killer Tomatoes” című játék, aminek köze sincs a filmhez, meg játszhatatlan is, szóval hűen az eredeti alkotáshoz az is egy nagy fos!! A kilencvenes évek elején aztán még két folytatás készült, a Killer Tomatoes Strike Back! és a Killer Tomatoes Eat France, amelyek nem lettek akkora klasszikusok mint az első rész, ennek ellenére szerintem egész jó mindegyik (persze én egy die-hard paradicsom fan vagyok!!) A második rész után egy rajzfilmsorozatot is elkezdtek csinálni, de ez sajnos nem futott sokáig, biztos akkora siker volt!! A folytatásokról bővebben is olvashattok itt a Harvesteren, viszont azok igazából már annyira fontos alkotások, az első és második részt azonban ajánlom mindenkinek!!
Hogy mért írtam a Harvesterre egy vígjátékról? Hát elmondom: mivel ez a film szar, és ez az oldal is egy nagy szar, meg Blizz is egy szar alak, ezért gondoltam a sok szar közé befér a Killer Tomatoes is.

értékelés: 10/10

Yoko Homo